Lombsötét

Itt egy részlet a Lombsötét-ből annak, aki kíváncsi rá:

„Isten: Mindent bepakoltál, fiam?
Jézus: Azt hiszem igen, apa. Az egyik szandálomat nem találom sehol.
Isten: Nem állna rosszul neked, ha jobban vigyáznál a dolgaidra. Felnőtt vagy, elvégre. Na mindegy, teremtek újakat.
Jézus: Mibe kerül az neked. Jó, legközelebb majd jobban vigyázok.
Isten: Anyád már vár, szóltam neki.
Jézus: Mhm.
Isten: Aztán semmi nyürrögés, igen? Egy darabig most le kell mondani egy csomó mindenről. Csak semmi céltalan kóricálás, naplopás. Várnak ott még mások is. Majd lesz egy asszonyi állat is, az teljesen beléd fog zúgni, és lesz tizenkét fickó, ezek állandóan körülötted koslatnak majd, fiam, de csak egy, akivel majd lehet is, mit kezdeni.
Jézus: Értem. És honnan tudom meg, hogy melyik az?
Isten: Majd én leszólok neked. Beleteremtettem a fejedbe egy vevőkészüléket, azon keresztül tartjuk a kapcsolatot. Majd én innen mondom, hogy mi a helyzet, te meg hallani fogod a fejedben. Érted?
Jézus: Ha te mondod....
Isten: Nagyon figyelj. Lesznek dolgok, amiket szóról szóra el kell ismételj, úgyhogy légy résen. Ha valamit elszúrsz, megint ki kell nyírjak egy rakás lelket, és kezdhetem elölről.”

Jazón úgy gondolta, hogy a vallás és a hit együvé tartozik. Így logikázott, tisztán, emberi módon: “Mivel van gravitáció, nem kávézhatnék csésze nélkül.” Majd: “A csésze azért kell, hogy megtartsa a kávét, amit meg akarok inni. Mindenhez kell egy hordozóedény.” Aztán: “Az ember gondolkdását is mitha egyfajta gravitáció húzná. Ennélfogva minden gondolatának hordozóedényre van szüksége.” Végül így sommázott: ”A vallás nem más, mint a hit hordozóedénye. Elég béna szerkezet, de nincs jobb.”

Jazón azt is gondolta, hogy a vallás a Kész Átverés című népszerű televíziós műsor prototípusa. A Kész Átverés című sorozatban hírességeket vicceltek meg, például úgy, hogy átfestették a kocsijukat taxinak, vagy kirámolták a lakását, amíg nem volt otthon. A végén a műsorvezető pezsgőt bontott a megkönnyebbült hírességgel, együtt nevettek, és velük nevetett több millió ember is a Földön. Jó műsor volt, sokan szerették. De messze elmaradt amellett a műsor mellett, ami Jazón számára a vallás volt, és amin senki nem nevetett, esetleg pár millió embert megégettek, vagy egyéb, egyáltaln nem kellemes módon a másvilágra küldtek. Ez nem volt vicces, de műsornak műsor volt a javából.

Hogy mindez miért történt, azt igazból senki sem értette, mert olyasvalaki parancsából történt, akit senki soha nem látott. Legalábbis azt állították, hogy ő kommandírozott. Az értetlenséget azzal altatták el, hogy megígérték: a Végítélet nevű össznépi bulin majd mindenki megérti, és örökké élni fog, boldogságban, szűkölködés nélkül, és olyan dolgok történnek majd, amelyek a Földön elképzelhetetlenek, mint például, hogy a bárány és a farkas, valamint az oroszlán és az őz békés egyetértésben, íratlan, kölcsönös meg nem támadási szerződés értelmében, egyazon almon alussza álmát. Ez igen! Ilyet még a Kész Átverés készítői sem ígértek. De mindezeket kizárólag csak azoknak ígérték, akik nem értetlenkedtek folyton.

Az értetlenkedők legtöbbet használt kérdése az volt, hogy: miért?, amire az volt a válasz, hogy: higgy! A higgy ugyanazt jelentette, hogy: nem tudom. Ha egy gyerek megkérdezte apjától, hogy miért fehér a fehér, és miért fekete a fekete, vagy mi történik, ha meghalunk, arra mindig az volt a válasz: nem tudom. Ez volt a legőszintébb válasz, ha nem is a legkielégítőbb, ami bármilyen kérdésre adható volt. Attól tartok, most is az. A gyerekeket gyakran le tudták rázni ezzel a válasszal is: megtudod, ha nagy leszel. Ez volt az elképzelhető legnagyobb átverés. Ma is az. Az emberek szégyellték bevallani, hogy nem tudtak semmiről semmit, úgyhogy időben mindig elodázták a válasz érkeztét, egészen a Végítélet nevű össznépi buliig, amikor – hitük szerint - minden egy csapásra világos lesz, és oly nyilvánvalóan, mintha addig csupán emlékezetkihagyásuk lett volna.

Voltak népek, amelyek a feketébe egy kis fehéret, és a fehérbe egy kis feketét képzeltek, mert úgy tartották, hogy semmi sem végérvényesen tökéletlen, vagy tökéletes. Jelképeket is gyártottak ezekkel a színkombinációkkal, amelyeket senki sem értett, de világszerte jó pénzt hoztak azoknak, akik különböző formában ezt áruba bocsátották. Mások azt mondták, hogy ez a két szín tulajdonképpen nem is szín. A feketével és fehérrel senki nem tudott mit kezdeni. Ahogy az élettel, és a halállal sem. Úgyhogy annyiban maradtak, hogy az egyik itt van, a másik meg amott, és általában hittek abban, hogy mindkettőben egy kicsit benne van a másik is.

Jazón álmában Isten és Jézus beszélgetése így folytatódott:

„Isten: Pontosan harminchárom földi évet fogsz élni, és nem igazán lesz kellemes az utolsó néhány nap. Mindenhol bökdösni fognak, ahol fáj, és ütlegelni is.
Jézus: Az milyen?
Isten: Majd megtudod.”
Jazón megébredt.